Mire hallgassak: ösztön vagy tanács?

Sok elsőszülő anyuka már előre fél, hogyan fog menni a gyermeknevelés neki. Mindent jól csinálunk-e majd és tudni fogjuk-e mikor, miért sír a babánk és mikor mit kíván. Mikor mire milyen reakció a megfelelő és hogyan tudunk igazán jól nevelni. Minden anyuka ismeri a kért és kéretlen tanácsok özönét, már terhesség alatt és a baba születése után is. Mindig mindenki tudja, hogy mi a jó a mi gyerekünknek. Megfogadjuk-e a tanácsokat vagy hallgassunk a bennünk rejlő ösztönlényre?

Az első hetekben nagyon nehéz, hozzá kell szoknia az új helyzethez mind a babának, mind a mamának. Ahhoz, hogy minden rendben menjen nem feltétlenül kell minden tanácsot megfogadni, ami fontosabb, el kell sajátítanunk a baba maga sajátos nyelvét és meg kell tanulnunk hallgatni arra a bizonyos “belső hangra”. Időbe telik mindkettő, mire rájövünk, hogy mikor miért sír, mikor mi a baja a babánknak. Legyünk magunkkal és újszülöttünkkel türelmesek!

Az első időszak nehéz lehet, érezhetjük magunkat rossz anyának, érezhetjük azt, hogy alkalmatlanok vagyunk a szerepre. Ne essünk kétségbe, átjutunk a nehéz időszakon. A kicsi alkalmazkodik lassan az őt körülvevő egészen másfajta világhoz, mint amit eddig megszokott az anyaméhben, mi pedig egyre jobban merünk az ösztöneinkre hallgatni és egyre többször érezzük majd, hogy már megtudjuk különböztetni az “éhes vagyok”, a “fáradt vagyok” és az “anya merre vagy?” sírásokat. Ugye a piciknek eleinte nincs más kommunikációs eszközük, mint a sírás. Ezeket kell megtanulnunk és felismernünk és akkor már nem leszünk bizonytalanok sem.

A kisbaba teljesen ki van szolgáltatva nekünk, a szülőknek. Ne várjunk az újszülöttől nagy türelmet, a kisbabákra inkább az “azonnal, de mindent” jellemző. Persze idővel megtanulják, hogy néha várni is kell, de eleinte ez sem jellemző.

Természetesen meg kell említeni, hogy egy anya sem -ahogy az emberek sem- hibátlan, mindenki követhet el hibákat. Hiába próbál meg valaki tökéletes anya lenni, biztosan elő fog fordulni, hogy valamit nem egészen úgy csinál, ahogy kellett volna. Ettől ne ijedjünk meg, nem történik ilyenkor baj, a gyerek nem sérül, ha közben érzi, hogy amit csináltunk önzetlen szeretetből tettük. Légy képes arra, hogy megbocsáss magadnak és vedd úgy ezeket, hogy ilyenkor esélyt kapsz a további fejlődésre.

Az anyákban szunnyadó ösztön, klasszikus nevén anyai ösztön az amire nagy szükségünk lesz kisbabánk nevelésében. Kérjünk tanácsot olyan emberektől akiben megbízunk és hallgassunk az ösztöneinkre, hogy mit fogadunk meg és mit nem. Hisz ki más tudhatná mi a legjobb a kisbabánknak, mint mi magunk. Ne kételkedjünk magunkban. A kéretlenül jött rengeteg tanácsot pedig próbáljuk meg átengedni, de ha mégis érzünk köztük hasznosat, akkor meg is fogadhatjuk. De a legjobb tanácsadó a mi belső hangunk. Hallgassunk rá!

Vélemény, hozzászólás?

Comment
Name*
Mail*
Website*