A híres dackorszak

Bizonyára minden Anyuka vagy leendő Anyuka hallott már a dackorszakról, amikor az addig angyali csemeténk hirtelen akaratos lesz, kiállhatatlan hisztik és idegpróbáló jelenetek sora követi egymást. Ez a bizonyos és előre félt dackorszak, amely olyan 1.5 éves kor körül bontakozik ki és körülbelül 2 éves korban tetőzik. Lássuk közelebbről miről van itt szó.

A gyermek 1.5 éves kora körül kezdi megérteni, hogy van a világ és van a világban ő és hogy ő egy külön álló személyiség, saját akarattal, amelyet akár ügyesen tud is gyakorolni. Ki máson gyakorolná ezt, mint a szülein. Észreveszi a gyermek, hogy hisztivel, manipulációval elér bizonyos dolgokat és mivel ő neki ez még újdonság, így nem ismeri a határokat. Hogy ismeri meg ezeket? Ha kitapasztalja… Így a kicsi bizony idegpróbáló jelenetek sorával lelkesít bennünket a dackorszak idején. Sokszor nem is az a lényeg, hogy ő tudja, hogy mit akar, csak, hogy ellent mondjon nekünk, ezzel is megfigyelve a mi reakciónkat. Erre jó példa a jelenet, miszerint az Anyuka a gyermekéhez: “Felmegyünk most már fent játszani?”, mire a gyermek: “Nem.”, ezután az Anyuka: “Akkor maradjunk lent a játszótéren?”, gyermek: “Nem.”. Itt a hangsúly azon van, hogy ellent mondott annak, amit mi szerettünk volna, hogy teljesüljön. Ha pedig mi mondunk neki ellent, akkor jön a hisztik széles tárháza, mely minden gyermeknél más, de azért mégis oly hasonló. A hangos sírás, a keserves kétségbeesés, a néma hiszti. A gyermek igyekszik véghez vinni az akaratát és megnézni, hogy mi az amit megengedhet magának és mi az amit nem. Ez az időszak olyan 2 éves kor körül tetőzik és elhúzódik egészen 3-3.5 éves korig. Gyerekfüggő, hogy pontosan hogyan és milyen mértékben jön el.

Mit tegyünk a dackorszak idején?

A legfontosabb, hogy legyünk következetesek. Vannak bizonyos dolgok, amikben engedhetünk, maradjunk még lent egy picit a játszótéren, ha ráérünk vagy ne pont 9-kor menjen a csemete aludni, hanem fél 10-kor. Ami viszont fontos, hogy ha valami olyan dologban próbálja a gyermek akaratát érvényesíteni, amiben nem szabadna, abban ne engedjünk. Semmilyen körülmények között és soha! Tanulja meg, hogy habár néha lehet úgy, ahogyan ő akarja, van olyan is, amikor bizony nem. A legeslegfontosabb, hogy a biztonsági kérdésekben, soha nem engedünk! Az úttesten igenis fogja meg a kezünket, az olló nem játék és nem mászunk ki az emeleten az ablakba… Ilyen kérdésekben soha! Ezt jobb, ha megtanulja a nyiladozó kisember, hogy a biztonság mindennél fontosabb! Sajnos ez ad majd okot néha őrjöngő hisztikre, de ekkor maradjunk türelmesek és higgadtak, magyarázzuk el neki, hogy miért nem, majd várjuk meg, amíg lecsillapodik. Előbb-utóbb le fog.

Ami még fontos, hogy mindenki ugyanazokat a dolgokat engedje és ne engedje meg a gyermeknek. Apukának is magyarázzuk el, hogy mit miért nem engedhet és mi az amiben engedékenyebb lehet. Nagymamák és nagypapák is vegyenek részt ebben és mindenki értse meg, hogy fontos a következetesség. Persze nem kell kétségbe esni, hogyha a Nagyi többet enged a gyermeknek, a kicsi úgyis kitapasztalja, hogy Nagyival ezt lehet, de Anyuval már nem. Így egy bizonyos szintig ezzel nincsen probléma.

Vélemény, hozzászólás?

Comment
Name*
Mail*
Website*